Beugró feladat

Rendes Emőke minisztériumi főosztályvezető, egész életét alárendelte a közigazgatásban megkezdett karrierje építésének. Mindenben példaszerűen járt el, munkáját alaposan és lelkiismeretesen végezte, így viszonylag gyorsan jutott el a főosztályvezetői pozícióig, annak ellenére, hogy felettese a minisztérium-szerte a magas követelményeiről és extrém szigorúságáról ismert és rettegett Dr. Retthegehy Ottó, PhD, közigazgatási államtitkár úr volt. Úgy tűnt, hogy Emőke karrierje még magasabbra emelkedhet, hiszen az államtitkár úr asszisztense bizalmasan megsúgta neki, hogy az államtitkár úr Emőkét kívánja előléptetni a nemrég megüresedett helyettes-államtitkári posztok egyikére.

Emőkét ebben a boldog és kiegyensúlyozott állapotban érte a gimnáziumi érettségi találkozóra történő meghívás, amelyet az egyik nagy közösségi oldalon kapott. Emőke jogosan úgy érezte, hogy a kemény munka után jár neki annyi, hogy részt vegyen az érettségi találkozón szeretett volt osztálytársaival (az ugyanarra a hétvégére tűzött kihelyezett kormányülés sem zavarta meg a programot, hiszen azon nem kellett most részt vennie).

Emőke így két gimnáziumi barátnője társaságában – némi előzetes kávézás és egy db mézes barack elfogyasztása után – meg is jelent a találkozó helyszínéül szolgáló külvárosi kisvendéglőben. Emőke határtalan örömére az osztályból szinte mindenki el tudott jönni a találkozóra, még a kisgyerekes szülők is megoldották, illetve londoni és hamburgi „idegen-légiósok” is megszervezték a hazautat a találkozó tiszteletére (egyedül a veszélyesen jóképű Tudós Pisti nem tudott eljönni, mert ő San Franciscóban egy nagyon fontos mesterséges intelligencia kutatással foglalkozott – de egy rövid video-üzenet erejéig azért ő is bejelentkezett). A hangulat ezen okoknál fogva nagyon emelkedett volt és a finom vacsora közben folytak a jobbnál jobb történetek és a jobbnál jobb kézműves sörök és borok. Mire Emőke észbe kapott, addigra hajnali 1 óra körül járt az idő és ő az osztály „kemény magjával” (kb 10 üveg Vidróczky sör és ugyanennyi mézes barack elfogyasztása után) sorban állt a kisvendéglő tőszomszédságában álló kultúrház aulájában, hogy bejuthasson az „Örökké Acélszív” utazó rock-fesztivál aznap esti állomására.

Bár Emőke alapvetően a visszafogott ambient zenéket kedvelte, a főiskola első évfolyamán egy ideig együtt járt Fémöntő Tibivel, akinek révén megismerkedett az Ossián, a Pokolgép, Kalapács Józsi és a korai Tankcsapda munkásságával. A koncertre történt belépéskor Emőke már kissé szétszórt állapotban volt, így nem figyelt fel arra, hogy a belépőként kapott karszalagon 0.5-ös betűmérettel szerepel, hogy a jegy megvásárlásával hozzájárulását adja ahhoz, hogy a koncerten fotók készüljenek róla, a fotókat a szervezők különböző célokra felhasználják, azokat nyilvánosságra hozhatják és hogy a megjelent fotókkal kapcsolatban mindenféle igény érvényesítéséről lemond.

A koncerten a késői óra ellenére – vagy pont azért – óriási hangulat uralkodott, ami Emőkét is teljesen magával ragadta. A koncert hevében Emőkénél is előkerült a légigitár és a volt osztálytársakkal és az újonnan megszerzett barátokkal Emőke is teljes átérzéssel élvezte végig a fesztivált. Már hasadt a hajnal és az emberek reggeli bevásárlókörútjukra indultak amikor Emőke hazaért. Amikor este 7 körül felébredt, akkor úgy érezte, mintha csak álmodta volna az egész előző estét. Arra, hogy mindez valójában megtörtént pusztán a karján lévő szalag emlékeztette – és persze egy enyhe fejfájás és némi fülcsengés.

Az egész érettségi találkozó és az azt követő események valószínűleg könnyű hajnali álomként merültek volna feledésbe, ha a „Heavy Hammer” nevű zenei szakfolyóirat nem folytatott volna promóciós kampányt az „Örökké Acélszív” utazó fesztiválnak, amelynek szervezését egyébként a folyóirat szerkesztősége látta el. A promóciós kampány részét képezte, hogy az utazó fesztivál egyes állomásain közönségről készített fotók szerepeltek az újság „Rajongó vagy… és ajándékot nyertél” rovatában, amiben a szerkesztőség által kiválasztott és a fotókon jól felismerhető személyek a fesztiválon játszó zenekarok válogatás CD-jét nyerték plusz két belépőt a fesztivál záró-eseményére. A „Heavy Hammer” következő számában Emőke került feltüntetésre, mint nyertes egy – a minisztériumi karrierjére nézve meglehetősen hátrányos – légigitározás közben elkapott fotón. Ez önmagában még nem lett volna probléma, azonban a szakfolyóirat egy száma, feltehetően Emőke valamelyik irigye révén, Retthegehy államtitkár úr íróasztalán landolt. Ezt követően Emőke minisztériumi karrierje megfeneklett: a helyettes államtitkári felterjesztés elmaradt, visszavonásra került a főosztályvezetői kinevezése és bár állományban maradhatott, 4 fizetési osztállyal hátrasorolták a közigazgatási életpályamodellben.

Ezen balszerencsés eseményeket követően Emőke ügyvédhez fordult és ügyvédjén keresztül felszólító levelet küldött a „Heavy Hammer” szerkesztőségének. Ebben közölte, hogy a „Heavy Hammer” eljárása jogellenes, különösen az adatvédelmi szabályokba ütköző, hiszen ő sosem járult hozzá a fotók elkészítéséhez és semmiféle szándéka nem volt semmiféle nyereményjátékban részt venni. Szintén közölte, hogy ha a koncert meglátogatásának aktusa indirekt beleegyezésnek minősülne a fotók elkészítése kapcsán, ezt a hozzájárulást a jelen levéllel visszavonja és az ebből eredő kárai teljes megtérítését követeli. A személyiségi jogsértés reparációja céljára sérelemdíjat követelt, míg kárigényként elmaradt munkabért jelölt meg: egyrészt a fizetési osztályban való hátrasorolás következtében felmerülő illetmény-különbözetre, illetve az elmaradt helyettes-államtitkári kinevezéssel együttjáró illetmény-különbözet megtérítése iránt.

A „Heavy Hammer” beijedt szerkesztősége önhöz fordul jogi tanácsért. Mi a tanácsa a szerkesztőség részére?”